A megfelelően végzett nyújtás kiemelkedő fontossággal bír nemcsak az izom és az azt körülvevő kötőszövetek egészsége és regenerációja tekintetében, hanem a központi idegrendszer és ezáltal ideg-izom kapcsolatok területén is. A fizikai munka hatására az izmok megsérülnek, összehúzódnak így rövidülnek. Ennek eredményeként egy állandóan magas elektromos potenciál áll fent a szövetekben, amit az összehűzódás következtében egy rossz anyagcsere kísér. Ezt az állapotot a szervezet csak akkor képes magától helyrehozni, ha belátható időn belül (1-3 hét) nem lép fel újabb terhelés, ami egy sportolónál nem kivitelezhető. Így tehát kiemelkedő fontossággal bírnak a rendszeres és megfelelő technikával végrehajtott nyújtó és lazító gyakorlatok.
A japán harci vizsgarendszerek az európai megközelítéstől eltérően a "nagytól" vagy inkább a "soktól" haladnak a kevesebb felé, majd a nullpont elérésével - és így a lebontó folyamatok végeztével -megkezdődik az immáron létrejött szilárd alapokra történő építkezés a mesteri mivolt magasabb szintre történő emelése. Társadalmunkban és szűkebb közösségeinkben olyan civilizációs por és szennyeződés tapad az egyén szellemére, ami legtöbbször elnémítja a lélek üzeneteit, így az egyén öntudatlanul, helyét és hasznát nem találva bolyong a végtelen lehetőségei között. Az eszköz, amivel egy harcos kapcsolatot létesít önmagával és így a világmindenséggel a harci technikák csiszolása, tesztelése és újabb csiszolása.
A gyereknevelés átalakulása Ahogy a 19-20. század Európáján és Nyugati mintájú társadalmain végigsöpört a ipari forradalom és ezzel párhuzamban a technológiai átalakulás, így a lakosság túlnyomó többsége a városokba kényszerült. A városok higiéniai problémái a második világháború után megoldásra kerültek, de sajnálatosan a nehézipar egyre inkább a sűrűbben lakott övezetek vagy azok közvetlen környezetébe telepedett. […]
A profi sportban a 2000-es évek elején kezdtek el komolyabban foglalkozni a megfelelő regenerációs programok kidolgozásával. Egészen odáig az az ideológia volt domináns, hogy a teljesítmény csupán az edzés mennyiségi és minőségi kérdése. Tehát az, aki többet edz, megfelelő technikával jobb sportolóvá válik. Ez természetesen olyan 25 éves korig igaz is lehet, de a megfelelő regeneráció hiányában a test a leépülés felé veszi az irányt, ami a sokszorozódó sérülésekben, enerváltságban és teljesítmény csökkenésben jelenik meg. Az elmúlt 20 évben különösen a futballban, kosárlabdában és az amerikai fociban hatalmas összegekért kelnek el játékosok és a befektetők nem örültek, hogy 30 éves korára már leszálló ágba került a megvásárolt játékos
A rendszeres, magas intenzitású, hosszú időtartamú testmozgás- különösen az élsport – nagy megterhelést ró a szervezetre. A sportolás során olyan immunrendszeri- és hormonális változások következnek be, amiket a szervezet stresszhelyzetben is produkál. Sport-élettani szempontból talán a mellékvese, a nemi mirigyek és az agyalapi mirigy a három legfontosabb hormon termelő szerv. A mellékvese kéreg- és velőállománya belső elválasztású mirigyként működik, tehát hormonokat termel. A velőállomány ún. katekolaminokat (adrenalin, noradrenalin, dopamin), a kéregállomány pedig szteroidhormonokat (tesztoszteron, ösztrogén) választ ki. A katekolaminok a stressz kezelésért, a szteroidok és növekedési hormon pedig a regenerációért felelősek.
Az agrárium korában 1850-es évek előtti korokban - ha egy kicsit szélesebb spektrumban szeretnénk a témakörhöz közelíteni - láthatjuk, hogy a lakosság 85% a mezőgazdaságban dolgozott és még azok is, akik a városokban éltek, rendelkeztek kisebb-nagyobb termőfölddel vagy kiskerttel. Ebben az időszakban az európai ember átszámítva kevesebb, mint 300 ft-ból kellett megéljen napi szinten. A betegségek és a környezeti kitettség, ami javarészt a folyamatos kemény és kockázatos munkákból adódott rendkívül megnehezítették az életet.
