A legősibb, kezdetektől származtatható adottság és képességrendszerünk az önvédelem. Világunk létrejötte minden bizonnyal tudatos folyamat lehetett, ahol a teremtő egy többletrendezési elvet iktatott az anyagba, ami során az már nem az automatikus szétesés felé tart, hanem épp ellenkező irányba igyekszik. Magába foglal és hasznosít, célokat tűz ki és hajt végre és nem csupán önmagát fejleszti és emeli magasabb szintre, hanem az őt körülvevő világot is. E nélkül a szervetlen anyagból való elmozdulás a szerves, funkciókkal bíró, egy ponton pedig már közösséget formáló és tudattal bíró élőlények felé elképzelhetetlen lenne. Az önvédelem az élet akarata és így az alaptörvénye is egyben. Kettős akarat. Egy részről kapcsolódni és befogadni más részről elszigetelődni és kiűzni.
Elszigetelődni az egyéni miatt, kapcsolódni pedig a közös felemelkedésért.
A modernista-materialista nyugati eszme a sötét középkor még kezdetleges eszközeivel, majd az azt követő jóval sötétebb huszadik század már a professzionális létrontó eszközparkjával lényegében minden felsőbb szellemi kapcsolattól megfosztotta az emberiséget és így a harcműveszek döntő többségét is. A szent helyeink, templomaink, zarándok helyszíneink kiüresedtek, eseményeink, rítusaink már csak formalitásokban, eltorzulva, belső megélés nélkül ismétlődnek. […]
A megfelelően végzett nyújtás kiemelkedő fontossággal bír nemcsak az izom és az azt körülvevő kötőszövetek egészsége és regenerációja tekintetében, hanem a központi idegrendszer és ezáltal ideg-izom kapcsolatok területén is. A fizikai munka hatására az izmok megsérülnek, összehúzódnak így rövidülnek. Ennek eredményeként egy állandóan magas elektromos potenciál áll fent a szövetekben, amit az összehűzódás következtében egy rossz anyagcsere kísér. Ezt az állapotot a szervezet csak akkor képes magától helyrehozni, ha belátható időn belül (1-3 hét) nem lép fel újabb terhelés, ami egy sportolónál nem kivitelezhető. Így tehát kiemelkedő fontossággal bírnak a rendszeres és megfelelő technikával végrehajtott nyújtó és lazító gyakorlatok.
A japán harci vizsgarendszerek az európai megközelítéstől eltérően a "nagytól" vagy inkább a "soktól" haladnak a kevesebb felé, majd a nullpont elérésével - és így a lebontó folyamatok végeztével -megkezdődik az immáron létrejött szilárd alapokra történő építkezés a mesteri mivolt magasabb szintre történő emelése. Társadalmunkban és szűkebb közösségeinkben olyan civilizációs por és szennyeződés tapad az egyén szellemére, ami legtöbbször elnémítja a lélek üzeneteit, így az egyén öntudatlanul, helyét és hasznát nem találva bolyong a végtelen lehetőségei között. Az eszköz, amivel egy harcos kapcsolatot létesít önmagával és így a világmindenséggel a harci technikák csiszolása, tesztelése és újabb csiszolása.
A gyereknevelés átalakulása Ahogy a 19-20. század Európáján és Nyugati mintájú társadalmain végigsöpört a ipari forradalom és ezzel párhuzamban a technológiai átalakulás, így a lakosság túlnyomó többsége a városokba kényszerült. A városok higiéniai problémái a második világháború után megoldásra kerültek, de sajnálatosan a nehézipar egyre inkább a sűrűbben lakott övezetek vagy azok közvetlen környezetébe telepedett. […]
A profi sportban a 2000-es évek elején kezdtek el komolyabban foglalkozni a megfelelő regenerációs programok kidolgozásával. Egészen odáig az az ideológia volt domináns, hogy a teljesítmény csupán az edzés mennyiségi és minőségi kérdése. Tehát az, aki többet edz, megfelelő technikával jobb sportolóvá válik. Ez természetesen olyan 25 éves korig igaz is lehet, de a megfelelő regeneráció hiányában a test a leépülés felé veszi az irányt, ami a sokszorozódó sérülésekben, enerváltságban és teljesítmény csökkenésben jelenik meg. Az elmúlt 20 évben különösen a futballban, kosárlabdában és az amerikai fociban hatalmas összegekért kelnek el játékosok és a befektetők nem örültek, hogy 30 éves korára már leszálló ágba került a megvásárolt játékos
