Nyújtás jelentősége

A megfelelően végzett nyújtás kiemelkedő fontossággal bír nemcsak az izom és az azt körülvevő kötőszövetek egészsége és regenerációja tekintetében, hanem a központi idegrendszer és ezáltal ideg-izom kapcsolatok területén is. A fizikai munka hatására az izmok megsérülnek, összehúzódnak így rövidülnek. Ennek eredményeként egy állandóan magas elektromos potenciál áll fent a szövetekben, amit az összehűzódás következtében egy rossz anyagcsere kísér. Ezt az állapotot a szervezet csak akkor képes magától helyrehozni, ha belátható időn belül (1-3 hét) nem lép fel újabb terhelés, ami egy sportolónál nem kivitelezhető. Így tehát kiemelkedő fontossággal bírnak a rendszeres és megfelelő technikával végrehajtott nyújtó és lazító gyakorlatok.

Nyújtás során javul az ízületek mozgástartománya, helyreáll az izmok tónusa, javul a vérkeringés, így fokozódnak a regenerációs folyamatok. Harcművészeknek minden nap, akár többször is szánniuk kell a nyújtásra a pihenőnapokat beleértve. Ajánlatos edzés közepén egy rövidebb 5-8 perces, edzés végen egy 10-15 perces nyújtást és idegrendszeri levezetést alkalmazni.

A passzív nyújtás

A hagyományosan ismert, statikus nyújtáshoz hasonló gyakorlatokat végezzünk, kiegészítve a nyújtandó izomcsoportok gondolati úton történő ellazításával.

Lassú, fokozatos mozgással hajtsuk végre a gyakorlatokat, óvatosan közelítve az ízület mozgáshatárához. Amikor érezzük az ízületi mozgásterjedelem végső határát, illetve a megnyújtott izmok feszülését, a nyújtással meg kell állni. Ebben a nyújtott állapotban – megtartva a statikus helyzetet – a nyújtandó izom vagy izomcsoport ellazítására kell koncentráljunk. Az izomfeszülés oldódása után finoman, picivel tovább kell fokozni a nyújtás mértékét. A gyakorlás szintjétől, illetve a relaxáció eredményességétől függően a nyújtás időtartama így meghosszabbodhat a kezdeti 5-10 mp-től 30-60 mp-ig. Ez a módszer a mozgékonyság fejlesztése szempontjából tartós, maradandó ízületi mozgékonyságot eredményez. Ezt végezhetjük hideg izomzattal, bemelegítés nélkül.

Az aktív nyújtás

Fő célja a megnyújtásra váró izom hőmérsékletének emelése és a nyújtási reflex kijátszása. A megnyújtandó izomcsoportokat statikus erőkifejtéssel megfeszítjük, majd aktív izommunkával vagy súlyráhelyezéssel nyújtjuk.. A feszítés időtartama 6-20 mp.

Első szakasz, a feszítés:
Az izometriás feszítés eredményeképpen az izom-hajszálerekben a véráram pillanatnyi gátlás alá kerül, s a fellazítás során friss, oxigéndús vér áramlik az izomszövetbe. Ennek következtében, valamint a statikus erőkifejtés hatásaként az izom hőmérséklete megnövekszik. A feszítés az izomorsó és az inak receptorain keresztül gátlólag hat az izomban létrejövő nyújtási reflex kialakulására, így kevésbé vagy egyáltalán nem rándul össze az izom a gyakorlat során.

A második szakasz, a fellazítás:
Fő célja a statikusan előfeszített izom vagy izomcsoport merevségének feloldása.
A fellazítás (felrázással, könnyű ernyesztő gyakorlatokkal) ideje: 5-15 mp.
Ebben a szakaszban az izomcsoport vérkeringése helyreállítódik, és az oxigén dús vér beáramlása kedvező élettani feltételt teremt az izom tartós nyújtásához.

A harmadik szakasz, a statikus nyújtás:
Fő célja az ízületek mozgáskiterjedésének növelése, az izom megnyújtása.
A nyújtás ideje egyezzen meg az első szakasz, az előfeszítés idejével (6-20 mp).
A nyújtás fokozatos sebességű és azonos szinten kitartott legyen, az ízületi mozgáshatárig terjedjen, de ne érje el a fájdalom érzetét