Az intelligencia veszélyei
Két út van csupán. Az egyik befele önmagunk felé vezet a másik kifele a világ felé. A megismerés és fejlődés folyamata az anyagi síkon veszi kezdetét. A test fejlesztésével és a képességek megszerzésével folyamatában rajzolódnak ki a természeti törvények, szabályok, korlátok és lehetőségek. Az anyagi létezés ilyen formán korlátol és megköt, de közeget teremt a tudati energiának a tapasztalásra és megismerésre. Ezzel szemben a szellem határtalan, feloldó és felemelő lehet, ha megfelelő mederben tartjuk.
Az ember fejlődésével egyre nagyobb kockázatnak teszi ki magát. Amennyiben a tudás nem párosul kontrollal a sérülés elkerülhetetlen mind két létsíkon. Az energiákat nem szimplán generálni kell tudni, hanem felügyelni és a célunknak megfelelő mederben tartani. Fizikai síkon ezek a szabályrendszerek és azok figyelmen kívül hagyásából bekövetkező sérülések egyértelműek, fájdalmasak, így könnyebben korrigálhatók. Bár az ember itt is elkövethet olyan hibákat, melyek következményei csak később éreztetik hatásaikat pl. rossz testtartás, hibás testhasználat, a pihenés vagy táplálkozás problémái.
Az intelligencia a tudás egy fajtája, amit leginkább egy késhez lehet hasonlítani. Minél élesebb és precízebben hasít és vág annál jobb. Hiszen az intellektus ezt teszi. Felnyit és megvizsgál. Az intellektusunk gondolatokban jelenik meg, amik pedig érzelmek formájában továbbítódnak a test és a külvilág felé. Amennyiben intelligenciánk fejlesztése párhuzamban nem párosul annak kontrollásának fejlesztésével könnyen megtörténhet, hogy a félelmek révén tudatunk ellenünk fordul és tönkre teszi fizikai létezésünket. Egy rossz érzetű, kívül vagy belül keletkezett gondolat könnyen beférkőzik elménkbe és figyelmünkkel, képzeletünkkel táplálni, növeszteni és erősíteni tudjuk, egészen addig, amíg teljesen át nem veszi az irányítást felettünk… A legnagyobb veszélyben akkor vagyunk ha gondolataink, érzéseink, beszédünk és cselekedeteink nem létesítenek kapcsolatot a tudatunkkal és figyelmünkkel. Ez az öntudatlan állapot. Olyan rituálék, szokásrendszerek ismétlődései amik teljesen ellentétesek önmagunkkal és céljainkkal.
Ezt a negatív öngerjesztő spirált viszont meg lehet előzni, ha pedig már kialakult vissza lehet fordítani. Az első és legfontosabb a gondolat csitítás módszere, amit napi szinten érdemes gyakorolni. Mivel a test hat a gondolkodásra és idegi állapotunkra, ezért a testet is nyugalmi állapotba kell hozzuk. Kerüljük a stimulánsokat az étkezésünkben és szerhasználatunkban. Helyezzük a testünket nyugalmi állapotba, üljünk le és keressünk egy csöndes helyet. Sokat segíthet ha élő környezettel vesszük körbe magunkat. Gyomrunk lehetőleg legyen üres, de ne legyünk éhes állapotban. Üljünk le törökülésbe, ha nem kényelmes támasszuk ki a hátunkat. Légzésünk orron keresztül történjen. Csukjuk be a szemünket és kezdjük el figyelni a légzésünket. Próbáljunk hangosan lélegezni ez nagyban elősegíti a légzés folyamatára történő odafigyelést. Célunk, hogy minél több légzési ciklust hajtsunk végre, gondolat és érzetek nélkül. Törekedjünk arra, hogy csak legyünk. Ha testi és gondolati ingerek megszakítják a figyelmünket térjünk vissza a légzésünkhöz, ne engedjük őket növekedni. Legyünk türelmesek magunkkal. Pár perc gondolati és érzetmentes állapot előidézése akár évekbe is telhet. Mindez azért tűnhet sokknak, mert ennek a meditációs folyamatnak a fejlődésünket párhuzamban kellett volna kísérnie, nem pedig utólag a problémák eluralkodásával. A fent említett gyakorlat a legelemibb meditációs forma, természetesen ezt követően vagy ezzel párhuzamban más jellegű szellemi síkú rituálékat is elkezdhetünk gyakorolni, amiket egy másik írás alkalmával ismertetek. Viszont ne feledjük, hogy létezésünk tapasztalati és cselekvés alapú. Ne engedjük, hogy a szellemi folyamatok tapasztalás nélkül kerüljenek elfogadásra és továbbadásra. Ez újra katasztrófákhoz vezethet… Óvakodjunk minden olyan tanítótól, aki a felelősséget, a tapasztalás élményét és tanulságát elveszi tőlünk.
A hit meggyőződés bizonyosság nélkül. Ezzel szemben inkább fogadjuk el, hogy a létezés legnagyobb részét nem is észleljük, nemhogy annak mibenlétét ismernék… Maradjunk kíváncsiak és figyeljünk tudatosan.
