A gyereknevelés átalakulása
Ahogy a 19-20. század Európáján és Nyugati mintájú társadalmain végigsöpört a ipari forradalom és ezzel párhuzamban a technológiai átalakulás, így a lakosság túlnyomó többsége a városokba kényszerült. A városok higiéniai problémái a második világháború után megoldásra kerültek, de sajnálatosan a nehézipar egyre inkább a sűrűbben lakott övezetek vagy azok közvetlen környezetébe telepedett. A mezőgazdaság gépesítése és a hatalmas monokultúrás birtokok kialakulása 100 év leforgása alatt kiszorították az emberi munkaerőt. Így a populáció 85%-a fokozatosan ugyan, de kénytelen volt a városokba költözni és ott kezdeni új életet. Kezdetét vette az urbanizáció.
Az új élettér új problémákat termelt ki. A szűkös lakások és a városi élet velejárójaként megjelenő egzisztenciális létbizonytalanság, továbbá a kényelem és a hedonizmus felerősödése lecsökkentette a vállalt gyermekek számát. Természetesen a fogamzásgátlási technikák fejlődése, a nők munkába állása, illetve az agrárium munkerő szükségleteinek csökkenése is közrejátszott a gyerekvállalási motivációkban. A 20. század közepére kialakult az egy és kétgyermekes családmodell. A higiénés viszonyok fejlődése, az élelmiszer mennyiségi és minőségi ellátottság rendeződése, az orvoslás fejlődése és a szociális támogató rendszerek létrejötte biztosította a születendő gyermek túlélési esélyeit, olyannyira, hogy a gyermekhalandóság ezrelékekben mérhető jelen korunkban, ami szintén hozzájárult a vállalt gyermekek számának csökkenéséhez.
A megszületett ember egyre értékesebb lett. A szülők sokkal érettebb fejjel vágtak bele a gyerek projectbe, mivel kitolódott a gyermekvállalási idő, így az utódról való elgondolások is gyökeresen megváltoztak. A gyerekszám csökkenésével jóval több figyelem összpontosulhatott gyeremekeinkre. Mindenzt tovább támogatta a háztartási gépek megjelenése és a kényelmi eszközök elterjedése.
A bukósisak nemzedék kialakulása a 2000-es évek után a számítógépes és online világ széles elterjedésével vette kezdetét. Míg az 1995 előtt született gyerekek életük első 15 évét a játszótéren töltötték, szocializálódtak, játszottak, fára másztak, sportoltak, egyéni és csoportos tevékenységeket folytattak, addig az utánuk jövők már kihalt játszótereket hagytak maguk után. A 2000 után született nemzedék már mindentől óvva volt. Nem mehettek egyedül sehova, nem végezhettek általánosan elfogadott gyerekkori tevékenységeket és az életük jelentős része megfigyelés alatt zajlott a telefonok, kamerák és okosórák technológiai birodalmában. Persze az óvás és az újonnan kialakult digitális élettér kontraproduktívan hatott a gyerekek aktivitására, szellemi és testi fejlődésére egyaránt.
A mozgáshiány és a digitális drogok (tv, online tér, számítógépes játékok, okoseszközök) szépen lassan ellustították a teljes nemzedéket. A lustaság unalommal társult, ami szórakozás-evészethez vezetett. A frissen megjelent, olcsón és könnyen elérhető finomított szénhidrátok alattomos módon felhízlalták a teljes nemzedéket. Még a 90-es évek általános iskoláiban 20 főből 1 túlsúlyos gyermek volt ez 2022-ben közel az osztály fele. A gyerekek mozgáskultúrája teljesen fejletlen, szociális képességeik mélyen az elvárható létminimum alatt. Persze csak ha viszonyítjuk őket. És itt jön a modernkori csavar. A gyerekeket már nem viszonyítják. Mindenki úgy tökéletes ahogy van. A deviáns és romboló viselkedésminták köré szülői, majd jogi burkot húztunk, óvva őket mindentől, ami valóságos és igaz. Eltünt a közösségi kontroll, feloldódtak a határok és elsorvadtak az értékrendek. A túlféltett gyerekek nem tapasztalják meg a világot és az eltorzult oktatási rendszernek köszönhetően legtöbben csak az egyetemről való távozásuk után szembesülnek a valódi szabályokkal. Akkor, amikor ez már a legtöbbüknek késő.
Egy olyan világban teremtettünk, ahol a szupermarketek polcai roskadoznak a termékektől, a vágyaink 3 kattintásra vannak házhoz szállítással. És mégis tonnaszámra fogyasztjuk a pszichiátriai szereket és a tudatmódosítókat. Nem találunk mértéket semminek a fogyasztásában. Túl kicsi a szánk és túl nagy a hasunk. A magyar társadalom 70% túlsúlyos, egy millió felett az alkoholisták száma. A mentális betegségek rekord mennyiségben telepedtek ránk és már se kompetenciánk és se motivációnk nincs arra, hogy elmozduljunk a romboló életünktől. És a legtöbb gyermeknek ez áll példaként, amikor rápillant a családjára, tanárai, orvosaira vagy csak úgy általánosságban az őt körülölelő világra.
Pedig minden változás csak alulról kezdődhet, aminek az alapja az egészségesen működő család. De sajnos ezt sem vagyunk képesek egybe tartani. A második világháború óta ugrásszerűen, megnőttek a válások, amik mára elérték az 50-60% körüli értéket. Emellett a házasodási és gyermekvállalási kedv is szürreális mértékben csökkent az elmúlt 80 évben. Az új bukósisak nemzedék nem tanult meg áldozatokat hozni, nem találkozott az élet valódi szabályaival és ennek a következményei most kezdenek körvonalazódni. Az idős nemzedék már túl fáradt és erejét vesztett a változások kieszközölésére az új nemzedéket pedig nem tanították meg harcolni egy jobb világért.
