Regeneráció és az egyensúlyi állapot
Mielőtt a regenerációs folyamatokat érintenénk, célszerű megismerni és megérteni, hogy mi történik a testtel terhelés hatására. Így pontosabb képet kapunk arról, hogy melyek azok a sarkalatos tényezők, amik helyreállításra szorulnak sporttevékenységet követően. Ha ezekkel az alapvető információkkal tisztában van a sportoló, nagy valószínűséggel jobban megérti majd a regeneráció fontosságát is.
Homeosztázis
A test regenerációja a homeosztázis révén valósul meg. Ez a folyamat az, amely a külső és belső környezet (test) harmóniájáért felelős. Természetesen a test saját optimumára törekszik, de az esetleges környezeti változásokra, bizonyos ideig képes az optimálistól eltérő környezetben is életben maradni. A cél tehát a saját optimális működés mielőbbi visszaállítása, hogy a szervezet hosszú távon is a maximum egészségpotenciálján tudjon működni.
A belső környezet dinamikus állandósága és stabilitása alatt, a megfelelő tápanyag-ellátottságot, a légzési gázok szükséges mennyiségét és minőségét, a testfolyadékok megfelelő mennyiségét, minőségét (térfogat, ionösszetétel, kémhatás, hőmérséklet, ozmotikus nyomás) és a védekező módok meglétét, megfelelő működését értjük. Ezeket az „összetevőket”, az önfenntartó működések biztosítják az élő szervezet számára, a hormonális (endokrin rendszer) és az idegrendszer segítségével, amelyeket együttesen, önszabályozó működéseknek nevezünk.
A következő jó pár sor száraznak tűnhet, de úgy gondolom, hogy az alapvető információk hiányában értelmetelen lenne bármilyen, a sportolót támogató életmódbeli váltás későbbi bemutatása.
Sport és nehéz fizikai munka hatására a következő eltéréseket kell a szervezetnek kompenzálnia a hosszú távú, egészséges működése érdekében:
- optimális pH visszaállítása a savas állapotból
- szövetkárosodások helyrehozása, a szövetek felkészítése a megváltozott elvárásoknak megfelelően
- folyadék és tápanyagpótlás
- hormonszint visszaállítása, anyagcsere állapot normalizálása
- idegrendszeri csillapítás
- immunrendszer aktivitásának csökkentése
1, Erőkifejtés során az izomban felszaporodó tejsav hatására a vér pH-ja savas irányba tolódik el. Mindez a glükóz anaerob bontásának következménye. Magas intenzitású terhelés során a vérben 15-20 mmol/l-re is felszaporodhat a tejsav. (Nyugalomban 1 mmol/l.) Ekkor a vér pH-érték akár 6,9-re is lecsökken. (Nyugalomban 7,4) A savas kémhatás igen kedvezőtlenül befolyásolja a további izommunkát és ingerület átvitelt.
2, A megszokottnál erőteljesebb fizikai terhelések hatására az izom mikro sérüléseken megy keresztül, ami aktiválja a regenerációs folyamatokat. Ennek során új izomsejtek, majd belőlük a meglévőeken felül új izomrostok keletkeznek. Ezzel párhuzamosan fejlődnek az érpályák és javulnak az ideg-izom kapcsolatok is. A nem megfelelő gyógyulás teljesítmény visszaeséshez, a későbbiekben pedig a szövetgyengeségből fakadóan sérülésekhez vezet.
3, Az aktív izommunka többlet hőtermeléssel jár, amitől a szervezet folyadék párologtatásával szabadul meg. Ennek során ionok és ásványanyagok távoznak a testből. Az izommunka és regeneráció önmagában is egy ion, tápanyag és enzimigényes folyamat, ami ha nem kerül megfelelő időben, mennyiségben és minőségben pótlásra, akkor a szervezet a saját tartalékaiból kénytelen fedezni a szükségleteit. Ilyen tartalékok a csont, izom és a zsír ezen felül az esetlegesen tárolt vitaminok. Így tehát a test saját magát kezdi el bontani, annak érdekében, hogy a fontosabb életfunkciók ne szenvedjenek kárt.
A cikk folytatása hamarosan!
