A megfelelően végzett nyújtás kiemelkedő fontossággal bír nemcsak az izom és az azt körülvevő kötőszövetek egészsége és regenerációja tekintetében, hanem a központi idegrendszer és ezáltal ideg-izom kapcsolatok területén is. A fizikai munka hatására az izmok megsérülnek, összehúzódnak így rövidülnek. Ennek eredményeként egy állandóan magas elektromos potenciál áll fent a szövetekben, amit az összehűzódás következtében egy rossz anyagcsere kísér. Ezt az állapotot a szervezet csak akkor képes magától helyrehozni, ha belátható időn belül (1-3 hét) nem lép fel újabb terhelés, ami egy sportolónál nem kivitelezhető. Így tehát kiemelkedő fontossággal bírnak a rendszeres és megfelelő technikával végrehajtott nyújtó és lazító gyakorlatok.
A rendszeres, magas intenzitású, hosszú időtartamú testmozgás- különösen az élsport – nagy megterhelést ró a szervezetre. A sportolás során olyan immunrendszeri- és hormonális változások következnek be, amiket a szervezet stresszhelyzetben is produkál. Sport-élettani szempontból talán a mellékvese, a nemi mirigyek és az agyalapi mirigy a három legfontosabb hormon termelő szerv. A mellékvese kéreg- és velőállománya belső elválasztású mirigyként működik, tehát hormonokat termel. A velőállomány ún. katekolaminokat (adrenalin, noradrenalin, dopamin), a kéregállomány pedig szteroidhormonokat (tesztoszteron, ösztrogén) választ ki. A katekolaminok a stressz kezelésért, a szteroidok és növekedési hormon pedig a regenerációért felelősek.
Regeneráció és az egyensúlyi állapot Mielőtt a regenerációs folyamatokat érintenénk, célszerű megismerni és megérteni, hogy mi történik a testtel terhelés hatására. Így pontosabb képet kapunk arról, hogy melyek azok a sarkalatos tényezők, amik helyreállításra szorulnak sporttevékenységet követően. Ha ezekkel az alapvető információkkal tisztában van a sportoló, nagy valószínűséggel jobban megérti majd a regeneráció fontosságát is. […]
