A legősibb, kezdetektől származtatható adottság és képességrendszerünk az önvédelem. Világunk létrejötte minden bizonnyal tudatos folyamat lehetett, ahol a teremtő egy többletrendezési elvet iktatott az anyagba, ami során az már nem az automatikus szétesés felé tart, hanem épp ellenkező irányba igyekszik. Magába foglal és hasznosít, célokat tűz ki és hajt végre és nem csupán önmagát fejleszti és emeli magasabb szintre, hanem az őt körülvevő világot is. E nélkül a szervetlen anyagból való elmozdulás a szerves, funkciókkal bíró, egy ponton pedig már közösséget formáló és tudattal bíró élőlények felé elképzelhetetlen lenne. Az önvédelem az élet akarata és így az alaptörvénye is egyben. Kettős akarat. Egy részről kapcsolódni és befogadni más részről elszigetelődni és kiűzni.
Elszigetelődni az egyéni miatt, kapcsolódni pedig a közös felemelkedésért.
A modernista-materialista nyugati eszme a sötét középkor még kezdetleges eszközeivel, majd az azt követő jóval sötétebb huszadik század már a professzionális létrontó eszközparkjával lényegében minden felsőbb szellemi kapcsolattól megfosztotta az emberiséget és így a harcműveszek döntő többségét is. A szent helyeink, templomaink, zarándok helyszíneink kiüresedtek, eseményeink, rítusaink már csak formalitásokban, eltorzulva, belső megélés nélkül ismétlődnek. […]
A japán harci vizsgarendszerek az európai megközelítéstől eltérően a "nagytól" vagy inkább a "soktól" haladnak a kevesebb felé, majd a nullpont elérésével - és így a lebontó folyamatok végeztével -megkezdődik az immáron létrejött szilárd alapokra történő építkezés a mesteri mivolt magasabb szintre történő emelése. Társadalmunkban és szűkebb közösségeinkben olyan civilizációs por és szennyeződés tapad az egyén szellemére, ami legtöbbször elnémítja a lélek üzeneteit, így az egyén öntudatlanul, helyét és hasznát nem találva bolyong a végtelen lehetőségei között. Az eszköz, amivel egy harcos kapcsolatot létesít önmagával és így a világmindenséggel a harci technikák csiszolása, tesztelése és újabb csiszolása.
A gyereknevelés átalakulása Ahogy a 19-20. század Európáján és Nyugati mintájú társadalmain végigsöpört a ipari forradalom és ezzel párhuzamban a technológiai átalakulás, így a lakosság túlnyomó többsége a városokba kényszerült. A városok higiéniai problémái a második világháború után megoldásra kerültek, de sajnálatosan a nehézipar egyre inkább a sűrűbben lakott övezetek vagy azok közvetlen környezetébe telepedett. […]
Az agrárium korában 1850-es évek előtti korokban - ha egy kicsit szélesebb spektrumban szeretnénk a témakörhöz közelíteni - láthatjuk, hogy a lakosság 85% a mezőgazdaságban dolgozott és még azok is, akik a városokban éltek, rendelkeztek kisebb-nagyobb termőfölddel vagy kiskerttel. Ebben az időszakban az európai ember átszámítva kevesebb, mint 300 ft-ból kellett megéljen napi szinten. A betegségek és a környezeti kitettség, ami javarészt a folyamatos kemény és kockázatos munkákból adódott rendkívül megnehezítették az életet.
Az intelligencia veszélyei Két út van csupán. Az egyik befele önmagunk felé vezet a másik kifele a világ felé. A megismerés és fejlődés folyamata az anyagi síkon veszi kezdetét. A test fejlesztésével és a képességek megszerzésével folyamatában rajzolódnak ki a természeti törvények, szabályok, korlátok és lehetőségek. Az anyagi létezés ilyen formán korlátol és megköt, de […]
Habár minden változás belülről történik a szerencsétlen környezeti együttállások megnehezíthetik vagy ellehetetleníthetik az elmozdulást a kívánt irányba. A gyerekeknek a közösség hatványozottan fontos, hiszen biztonságot, kultúrális kereteket és szórakozást nyújt, amik alapvető tényezők a fejlődésükhoz és a tudati beállítottságuk kialakításához.
