Takeshi

Ősidők óta magunkban hordozzuk a mesék és rajzok világát. Sok ezer évig ezek segítségével alkottuk meg a közösségeink értékrendjét, céljait és hiedelemvilágát. A történetek így szépen lassan kultúráink alappillérjei lettek. Legendák, mondák, versek és énekek sokasága jelentette számunkra a tájékozódási pontot a nagyvilágban, és azt a szellemi tüzet, ami fényével összetartott és vezetett minket az ismeretlenben. Ezt a mély kapcsolatot mai napig őrizzük. Nem véletlen tehát, hogy a gyerekek szellemi tanításának egyik legjobb eszköze a mesemondás. Sokáig próbálkoztam átadni a tanítványoknak azokat a harcművészeti elveket, amik meghatározzák harcművészeti közösségünket. Sajnos egészen odáig kudarcot vallottam, amíg el nem kezdtem azokat mesékbe foglalni. Ettől fogva minden olyan egyszerű lett. A következő edzéseken már ők maguk meséltek nekem arról, hogy miért kell kitartani, tisztelni másokat, bölcsen és higgadtan cselekedni, vagy előzékenynek lenni tárasainkkal. A mesék az edzések végi beszélgetésekkel formálódtak egészen addig csiszolódva még el nem értem azt, hogy egy négy éves is megértse és izgalmasnak találja a történeteket és azok tanításait.

Takeshi egy olyan hős, akivel a kisebbek és nagyobbak is könnyen és szívesen azonosulnak. Esetlenségében, félelmeiben és gyarlóságaiban magunkra ismerhetünk. Mesterei tanításai pedig mintha lelkiismeretünkként beszélnének hozzánk. Ajánlom ezt a harcművészeti mesekönyvet mindenkinek, aki értéket lát a tradicionális tanításokban és szeretné, ha már a felnövekvő nemzedék is korán megismerkedhetne azokkal.