Sport és Életmód

Három részből álló cikksorozatomban a sportot mint jelenséget, és az ahhoz szükséges életmódot kívánom bemutatni, annak érdekében, hogy egy átláthatóbb és érthetőbb kép alakuljon ki az olvasóban, a témával kapcsolatban. Célom a problémák bemutatása, és azok lehetséges megelőzései,- kezelései, annak érdekében, hogy a sportoló, akár élete végéig megőrizze egészségét, mozgási-technikai potenciálját.

1) Előzmények és történeti áttekintés

Városiasodás és a mozgásszegény életmód

Az erdőirtások és kontrollálatlan népszaporulat következtében, az emberek úgy 6000 évvel ezelőtt, a túlélés érdekében, egyre nagyobb és sűrűn lakottabb környezetbe helyezték át otthonaikat, így kialakult a város, mint élettér és gazdasági egység. A város egy merőbben új környezet az ember számára, aminek alapvető egészségromboló tényezője a természet távolságából eredő, evolúciós szempontból ugrásszerűen megváltozott életmód és élettér. 2 millió év életkörnyezete tevődött át pár száz év alatt a városokba.

Az ipari forradalom előtt, a lakosság közel 80%-a a mezőgazdaságban dolgozott, de azok is akik a falvakban, városokban éltek, rendelkeztek kiskerttel, ami biztosította számukra a folyamatos mozgást, az egészséges táplálkozást, és egy, a természettel közeli és kapcsolatban lévő életet. Mindez a 18. század iparosodásának, és a folyamatos földtulajdon kisajátítások következtében olyan mértékig visszaszorult, hogy civilizációnk árnyékos oldala egyre nagyobb teret hódít magának betegségek, háborúk, környezeti pusztítások és egyenlőtlenségek révén.

Mivel jelen pillanatban a lakosság 80-85%-a a szolgáltató iparban dolgozik, ahol a munkák oroszlánrészét a gépek végzik helyettünk, így az emberiség jelentős része lényeges testi és szellemi leépülésen megy keresztül. A mozgásszegény életmód és a villanásszerűen átalakult táplálkozás civilizációs betegségek formájában tört rá a társadalmakra, elképesztő pusztításokat végezve.

Sport, mozgás és a harcművészetek

A sport és a testmozgás között jelentős különbségek feszülnek, melyek javarészt ideológia alapúak. A mozgás az élet alapeleme, ami nem mozog az nem él. A mozgás során létesítenek kapcsolatot a különböző élő részek egymással. Így tehát mozgás minden olyan tevékenység, amit az ember mindennapi életfeltételeinek és igényeinek kiszolgálásaként végez.

A sport a természeti közösségekben ismeretlen. Ilyen közösségekből jelenleg 170-et jegyez és vizsgál a tudomány. Sporthoz hasonló tevékenységek csak akkor kerülnek elő, ha játékokon keresztül gyakorolják a vadászati technikákat, vagy egyéb a közösség szempontjából fontos eseményre készülnek, pl. beavatási szertartás, táncok, ünnepségek.

A rendszeres sporttevékenységek végzése a társadalom nagy részének értelmetlen, és szükségtelen volt egészen az 1970-es évekig, hiszen a mezőgazdasági munkák és a városi, nem gépiesített szolgáltatások, elegendő mozgást biztosítottak az emberek többségének. De még így is, napjainkban a rendszeres (heti 3 x 1,5 óra) sport és a mozgás, ritkán éri el a 10%-ot a fejlett nyugati társadalmakban.

Sokan érvelnek azzal, hogy a sport már az olimpiai játékokon is jelen volt, és annak már közel 3 ezer éve. Ha jobban górcső alá vesszük a témát és megfigyeljük, hogy pontosan milyen versenyszámok voltak jelen, körvonalazódni kezd, hogy az olimpia célja, a harcmezőn alkalmazott küzdelmi mozgások és technikák, városállamok közötti összemérése volt. Tehát javarészt katonák, vagy harcviselt ifjak vettek részt a megmérettetésekben. Ez természetesen biztosított egy magas szintű fizikai és harci felkészültséget és fejlődést egyaránt.

Az ókori Olümpiák a következőképpen néztek ki:

1. nap: eskütétel, istentisztelet a Zeusz-szobor előtt
2. nap: kocsiversenyek, ahol nem a hajtóé volt a diadal, hanem a lovak tulajdonosáé, ezt követte a pentathlon
3. nap: szertartások, felvonulás és áldozat a Zeusz-szobor előtt, 12-18 éves fiúk versenye birkózásban, ökölvívásban és stadionfutásban
4. nap: a hagyományos futószámok; stadionfutás, kettős stadionfutás, hosszútávfutás (ekkor már 24 stadion hosszban, ~3615 méter), küzdősportok; ökölvívás, birkózás, pankráció, kettős stadionnyi fegyveres futás
5. nap: záróünnepség; istentisztelet, lakoma

Jól kirajzolódik tehát, hogy a sport a verseny és a harc világa. A nem harci technikák és fizikum fejlesztését szolgáló sporttevékenységek, a lőfegyverek elterjedése, és a közbiztonság jelentős javulásának eredményének tudható be. Mivel már nem volt jelentősége a szúró-zúzó-vágó eszközöknek az önvédelem és a háborúk kapcsán, folyamatosan teret hódíthattak olyan sportok, amiknek már semmi közük a harcokhoz.

Jelen korunkban, sportnak nevezhetünk minden olyan tevékenységet, amely során az ember célja a teljesítmény növelése egy bizonyos cél érdekében. Tehát a hétvégi kocogás akkor válik sporttá, ha belevesszük az időtényezőt. A konditermi edzés akkor, ha progresszíven nagyobb ellenállással dolgozunk a harcművészet pedig akkor, ha mozgás mellett a konstans fejlődést tűztük ki célul.