Habár minden változás belülről történik a szerencsétlen környezeti együttállások megnehezíthetik vagy ellehetetleníthetik az elmozdulást a kívánt irányba. A gyerekeknek a közösség hatványozottan fontos, hiszen biztonságot, kultúrális kereteket és szórakozást nyújt, amik alapvető tényezők a fejlődésükhoz és a tudati beállítottságuk kialakításához. Ebben a korban emberként nincs igazán ráhatásunk arra, hogy milyen élettérben szeretnénk létezni, illetve a legtöbbünk tudati állapota sincs azon a szinten, hogy ezzel kapcsolatban döntést hozzon. A tudatosulás 8-9 éves kor körül kezd kialakulni, mindenkinél eltérő mélységben és magasságokokban. Ennél a pontnál megnyílnak azok a lehetőségek, hogy olyan környezeti feltételekhez húzzon az egyén, amik biztosítják és elősegítik céljai megvalósítását. De mégis, ha minden vátozás belső eredetű akkor, miért ennyire fontos az emebert körülölelő környezet? Belső minőségi átalakulásunkhoz főleg annak kezdeti szakaszán életbevágó, hogy vezérfonalra és támogató környezetre leljünk. Enélkül vagy nagyon hosszadalmasak a ráébredések vagy a folyamatos tévutak elszívják a fejlődés energiáit. Ezen a ponton lépnek a képbe a tanítók, útmutatók és mesterek, aki felismerve a lényünk igaz valóját utat mutatnak. Ne feledjük, hogy a mester kiválasztásánál nem tudunk tartósan tévútra lépni, hiszen csak olyan tanító kerülhet általunk választásra, aki megegyezik értékrendünkkel, céljainkkal és vágyott képességeinkkel. A mesterek/tanítók két típusát különböztetjük meg. Az egyik királyt formál belőlünk a másik rabszolgát. Az egyik mestert akar belőlünk faragni a másik egy elvakult, fanatikus követőt. Az egyik tanítványként a másik fogyasztóként tekint ránk. De az egyént és főleg a tudatos egyént nem szabad kilúgozni a képletből, hiszen aki valódi felismerésre és csontig hatoló tapsztalásra vágyik az úgy hántja le magáról a hazug tanítót, mint a pillangó a báb a állapotát. Ez az élet rendje, alapvető természeti törvénye.
A mesterünk/tanítónk mellett kifejezetten fontos lesz a többi ember és az épített környezet is. A tanítványok kisugárzása és a haladóbbak tapasztalatai sokszor megkönnyítik a fejlődést, hiszen nem tartalmaznak olyan áthidalhatatlan, szellemi vagy fizikai tulajdonságokat, mint ami a kezdő tanítvány és mester viszonyában fennáll. Így a megvalósulhat a lépcsőzetes átalakulás és fokozatos felébredés és a tudatlan állapot szépen a megvilágosodás felé veheti az irányt. Ne feledjünk, hogy habár a kor előrehaladtával a lehetőségeink csökkenek, soha nincs késő az átalakulásra, de ennek első lépése mindig a tudatunk lesz. Ha a tudatunkat céljaink tengelyébe állítottuk képesek leszünk testünk adottságait és képességeit és alap állapotát átírni. A testben 7-10 év alatt minden sejt lecserélődik. Ez azt jelenti, hogy tudatos munkával egy évtized alatt új emberré tudjuk formálni magunkat és ha jobban megnézzük a harcművészetekben a 10 év a fekete öv megszerzése is egy új kezdet lehetősége.
