World Nomad Games 2022

Klubunk meghívást kapott a törökoszági Iznik település melletti fensíkon megrendezésre kerülő Nomád Világjátékokra, ahol hárman – Keresztesi Péter, Muzsnay András és Szűcs András – vettünk részt. A versenyre nagy izgalmakkal és várakozásokkal telve érkeztünk, hiszen a két évvel ezelőtti játékok rendezése profizmusában egy olimpiára hajazott. Sajnos az idei verseny ennek közelébe sem ért és annak ellenére, hogy minden költségünk állták még is azt éreztük, hogy így sem érte meg az egy hét kint töltött idő.

A verseny elgondolása, hogy a nomád népek ősi, tradícionális versenyszámain, bemutatóin és megmérettetésein keresztül közelebb hozza egymáshoz a testvérnépeket a rendezvényre ellátogatók pedig megismerkedhessenek a népek kultúráival. Az idei rendezvény ennek messze nem tett eleget. De kezdjük az alapoknál.

 

Szállás

Egészen az utazás napjáig minden résztvevő előtt titokban tartották az elszállásolás módját, így a rendszeres világversenyzők 3-4 csillagos hotel vagy apartman ellátásra számítottak. Nagyott tévedtünk, mert a szállás egy az egyben egy menekültáborra hajazott. 6×2 méteres barakokban ömlesztve voltak az emberek teljesen szervezetlenül. Közös wc és zuhanyzó volt borzasztó állapotokban. Nappal 50 fok, éjszaka 10 fok volt bent a barakban. Zeró hangszigetlés, emiatt éjfél és hajnal 1 előtt elaludni lehetetlen volt, plusz mivel nem voltak függönyök a kinti reflektorok sem sokat segítettek az álomba szenderüléshez. További segítség volt a pihenéshez a nem túl messze felállított kivetítő, ahol egyetlen 3 perces zene ment max hangerőn egész nap!

 

Étkezés

A rendezvény a sátrak eseménye volt. Megközelítőleg 25.000 nm könnyűszerekezetes sátor volt felállítva. Nagy részük teljesen üresen és kihasználatlanul, de az étkező sátrak körasztalokkal voltak berendezve, amiken vastagon állt a por, kosz és a szemét, hiszen a mélybalkáni kultúrnépek nem épp a higiéniáról és a rendezettségről híresek. Húst talán egyszer kaptunk a héten és lényegében cukros, fehérlisztes szennykaját adtak végig világvégi tisztasági körülmények közepette.

 

Programok

Az egész rendezvényterület közel 20 hektáron terült el és méregdrága volt megépíteni, de ennek ellenére a hét nagyrészében teljes üresen kongtak az installációk. Volt egy 4.000 férőhelyes stadion emelve a legmodernebb látványtechnikákkal, ami egész héten mindössze 4 órát volt használva, de kb ez az arány jelemezte a teljes helszínt. Igaz ez egy imázsvideó forgatáshoz kiválló, de céljában és tartalmában mélyen aláásta a rendezvény eredeti elgondolásait.

 

Versenyek

Mi alapvetően a nemzetközi kapcsolatépítések mellett a versenyzés miatt utaztunk ki. 200 versenyző gyűlt össze közel 30 országból, hogy megmérettessen a legkülönbözős ősi birkózó számokban. Az egész eseményt tekintve ez volt talán a legnagyobb csalódás. A szervezők azt ígérték, hogy mindenkinek biztosítják majd a ruhákat és a felszereléseket. Ez a valóságban azt jelentette, hogy a 100 versenyzőre volt 6 szett ruha, amiből az iráni csapat mind a két versenynap 4 szettet teljesen elvett és nem volt még bírói felszólításra sem odaadni a többi csapatnak. Ez azt eredményezte, hogy a második nap már pástra sem tudtunk lépni, hiszen nem volt miben. Mindezek mellett 45 percet kellett sétálni a versenysátorhoz, 35 fokos tűző napon, a hatalmas porban, hogy megérkezzünk egy olyan sátorhoz, ahol se öltözni, se leülni és még bemelegíteni nem tudtunk. A bírkózó szőnyeg elképesztően koszos és sáros volt a teljes verseny alatt. Sajnáljuk, hogy esélyünk sem volt legalább normális körülmények között pástralépni, mert a versenyzők tényleg nagyon magas színvonalat képviseltek.

Összegezve tehát, egy nagyon rossz élményen vagyunk túl és sajnos reggelig lehetne sorolni az egyéb mellékes suttyó, balkáni-barbár, kultúrálatlan és igénytelen viselekedéseket és történéseket, amikkel a rendkívül lassan telni akaró időnkben szembesülni kellett minden egyes nap.